2010. február 14., vasárnap

A piramisok titka



Egyéni keresés


A piramisok titka

Vajon hogyan emelhettek ilyen magas építményeket több ezer évvel ezelőtt a sivatag közepén? És miképpen állhatnak még ma is? Az egyiptomi kultúrát még ma is számos rejtély övezi.
Piramisok, múmiák, sírkamrák, hieroglifák, szfinxek… Az ókori Egyiptom számtalan rejtélyt tartogat. Már a piramisok története is titokzatos, hiszen még ma sem tudjuk pontosan, hogyan is emelték évezredekkel ezelőtt a sivatag közepén álló hatalmas sírokat.

FÉLIG EMBER, FÉLIG OROSZLÁN

A piramisok előtt őrt álló Nagy Szfinx a rejtélyes egyiptomi alkotások egyike. A közel 20 méter magas és 73 méter hosszú figura a világ legnagyobb, egy tömbből kifaragott szobra. Az emberfejű és oroszlántestű hatalmas lény arca kelet felé, azaz a felkelő nap irányába néz, hogy minden reggel szembenézhessen a napistennel.

A szfinx fején a jellegzetes egyiptomi halotti fejdísz, az úgynevezett nemesz látható, és lehetséges, hogy egykor az uralkodókra jellemző álszakállt is viselt. A szfinx orra – amely a becslések szerint másfél méter magas lehetett – valamikor letört a szoborról, de hogy miért, még ma sem tudjuk pontosan.

ÉGRE TŐRŐ SÍREMLÉKEK

Az ókori egyiptomi birodalom élén a fáraó állt, akit alatt valói istenként tiszteltek. De mi történt a fáraóval halála után? Erről többféle elképzelést is ismerünk. Ezek szerint az uralkodóra halhatatlanság vár, ha a holttestét sikerül épségben megőrizni. A fáraók számára épp azért emeltek csodálatos síremlékeket, hogy testük méltó helyen nyugodjék, és hogy jusson hely azoknak a használati tárgyaknak is, amelyek a túlvilágra is elkísérik az elhunytat.

Egyiptomban jó néhány olyan piramis látható, amely még az Óbirodalom korában (az időszámításunk előtti III. évezredben) épült. Közülük a legnagyobb és legbámulatosabb az a három, amelyet az időszámításunk előtt 2575 és 2465 között uralkodó negyedik dinasztia korában emeltek. A Kairótól és a Nílustól nyugatra fekvő Gízai-fennsíkon álló három piramis Kheopsz, Khephrén és Mükerinosz fáraónak készült.



AZ ÉPÍTÉS EMLÉKE

A piramisokat egymásra rakott kőtömbökből emelték, amelyeket a Nílus túlpartjáról vittek át az építkezésre kiszemelt völgybe. Még ma is válaszra vár a kérdés, miképpen szállították kilométereken át a darabonként közel két és fél tonnás kőtömböket, majd hogyan illesztették pontosan egymásra őket. Egyes
tudósok szerint először téglából, földből és homokból rámpát építettek, ezen vontatták az építkezésekhez a kőtömböket, végül pedig szánok és ékek segítségével emelték fel őket a magasba. Így is hosszú-hosszú évekbe telt, mire a szabályosra faragott, egyenes oldalú mészkőtömbökből felépültek a piramisok.

Az eredetileg 147 méter magas Kheopsz-piramis például feltételezések szerint közel húsz évig készült, és 100 ezer ember dolgozott rajta. Becslések szerint a három piramis építése összesen akár nyolcvan esztendeig is eltarthatott.

TITOKZATOS ÉPÍTŐK

Vajon kik építhették a piramisokat? – ez a kérdés évszázadok óta izgatja az emberek fantáziáját. Sokáig úgy vélték, hogy az építkezéseken kizárólag rabszolgák dolgoztak. Ám a legújabb régészeti leletek szerint a munkát olyan földművesek végezték, akiket a mezőgazdasági munkák holt idejében, vagyis a Nílus áradásakor erre köteleztek. Hogyan derült fény minderre? A piramisok közvetlen közelében parasztok és más alacsony rangú falusiak sírjaira bukkantak a régészek.

HOLTTESTBŐL MÚMIA

Az ókori egyiptomiak hite szerint ha a halál után a testet sikerül épségben megőrizni, a lélek visszatalál a testbe, és az ember a túlvilágon feltámadhat. Közel háromezer éven keresztül ezért mumifikáltatták magukat haláluk után az egyiptomiak. (Főleg a gazdagok, mivel az igen költséges eljárást csak ők engedhették meg maguknak.)

A balzsamozás körülbelül hetven napig tartott. Ennek során el kellett távolítani a belső szerveket, melyeket négy – rendszerint igen díszes – edénybe, úgynevezett kanópuszba helyeztek. A bebalzsamozott holttestet több réteg pólyába tekerték, és szerencsét hozó ékszerekkel, amulettekkel feldíszítették. Koporsóba, szarkofágba helyezték, így indult el a temetési menet a sírhoz. A sírkamrába személyes használati tárgyakat, ékszereket, ételt és italt is tettek, hogy az elhunyt a másvilágon is ugyanolyan kényelmes életet élhessen, mint a földön. Egyébként nemcsak az emberek testét mumifikálták, hanem szent állataikét és szeretett házi kedvenceikét is.

A HALÁL UTÁN

Hogyan is képzelték el az egyiptomiak a túlvilágot? Valószínűleg nem sokban különbözött a földi léttől. Az uralkodók például a másvilágon maguk mellett tudhatták családjukat és az udvar tagjait (ezért adományoztak sírhelyet nekik saját, fenséges síremlékük közelében). Úgy tartották, a sírba helyezett tárgyakat az elhunyt a túlvilágon használhatja, sőt csillapíthatja éhségét és szomjúságát a neki rendszeresen felajánlott étel- és italáldozatokkal. A sírokban a régészek apró figurákat is találtak, melyek kézműveseket, halászokat, földműveseket ábrázolnak. Ezek az usébti nevet viselő szobrocskák voltak hivatva dolgozni a halott helyett, amikor az alvilág ura, Ozirisz felszólította az elhunytat, vegyen részt a mezőgazdasági munkákban.

A HÁLÁTLAN UTÓKOR

Az uralkodók és a magas tisztségűek sírja hatalmas vagyonokat rejtett, a mesés kincsekre pedig már a régmúltban is sokan sóvárogtak. A legtöbb sírt még az ókorban kirabolták, némelyiket többször is. Ha arra nem is számíthatunk, hogy csodás ékszerekkel, aranytárgyakkal teli sírra bukkannak a régészek, az ókori Egyiptom még így is rengeteg felfedeznivalót tartogat számunkra.

A PIRAMISOK FÖLDJE: EGYIPTOM
Hely: Észak-Afrika, a Földközi-tenger déli partvidéke
Főváros: Kairó
Hivatalos nyelv: arab
Pénznem: egyiptomi font
Terület: 1 001 450 km2
Népesség: mintegy 70 millió fő


Írta: Beril Beken
Fotó: Wagner Ferenc

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése