2010. február 14., vasárnap

Terítéken Brazília!


Egyéni keresés


Terítéken Brazília! 1. rész – Amazónia

A National Geographic Oline munkatársa első kézből számol be brazíliai útjáról, és próbálja megfogni azokat a változásokat, amelyek e hatalmas országban az elmúlt években végbementek.

Írta: VIDÓ ILDIKÓ
Fényképezte: GÖMÖRI ESZTER


Budapesttől 3 plusz 9 óra repülés a főváros, Brasília, ugyanakkor 5 óra időnyeresége van az embernek. A város 1956–60 közt épült, különösebb érdekességet nem látunk benne. Salvador, majd Rio után 1960-ban lett az ország fővárosa és közigazgatási központja. A repülőgép vagy madár formájúra tervezett város központi részén találhatók a minisztériumok, a parlament és az irodák.



A Kongresszusi Palota épülete Brasíliában

Az itt dolgozók egy része a kertvárosi részben lakik, mások hétfőtől péntekig szállodákban alszanak, majd hétvégére hazamennek a családjukhoz, s a hotelek kiürülnek. A városban alig van gyalogosforgalom, járdák is csak néhány helyen vannak, és ahol vannak, ott is csak azért, hogy az emberek eljussanak autóikhoz illetve a buszokhoz. Az autók itt nem benzinnel, hanem alkohollal működnek, amelynek ára feleannyi, mint a gázolajé. A benzinkutaknál nem is látni a benzinárakat. Brasíliában a latin-amerikai metropolisoktól eltérően egyáltalán nincs szegénynegyed, afféle favella, hiszen döntően a közigazgatásban dolgozók laknak es dolgoznak a városban. Az utcák jellegzetes fákkal vannak tele, az egyik mangótól roskadozik, a másikon a tűzfa lángvörös virágai díszlenek. Láthatunk továbbá brazilfát, amelynek pirosas nedvét festék készítéséhez használják. Ezért jöttek ide a 16. században a portugálok, és az országot is erről nevezték el. Erős zöld levelének és sárga virágának színe mindenhol a brazilokat képviseli, a zászlójuktól a focicsapatig.

De már utazunk is Amazóniába, amely több államot is magába foglal, s amelyet átszel a világ legbővizűbb folyója, az Amazonas. Nevét onnan kapta, hogy a portugálok érkezésekor olyan törzsek éltek itt, ahol a nők voltak a harcosok, a harcos amazonok. Állítólag gyermekek születésekor a fiúkból csak annyit tartottak meg, amennyi a szaporodáshoz szükséges volt, a többieket lemészárolták. A legenda szerint az egyik mellüket is levágták, mégpedig azért, hogy az íjat kényelmesen tudják keresztbe vetni a vállukon!

Az Amazonas két fő és nagyon sok mellékágból áll, előbbiek a Rio Negro és a Rio Solimões. A két folyó igen különböző: a Rio Negro, ahogy a neve is mutatja, sötét, a belehordott szerves anyagoktól, valamint a belemosott laterites talajtól vöröses-barnás színű. Vize kissé savas, aminek következménye, hogy egészen más a flórája és faunája, és a turisták számára föltehetően nem mindegy, hogy itt nincsenek moszkitók. A másik ág vize világos, és a belemosott agyagos talajtól sárgás színű. Ez az ág hidegebb is, így több hal és más állatfaj él benne.


Esőerdő részlet

Egy ECOPARK-ban lakunk, amit az esőerdő szélén alakítottak ki, kényelmes bungalókkal, légkondicionálóval. Igyekeznek mindenhez természetes anyagokat használni. Az ECOPARK programja egy majomrezervátummal indult, ahol a hatóságok által elkobzott, korábban illegálisan befogott és eladásra szánt majmokat próbálják visszaszoktatni a vadonhoz. Az állatok eleinte ketrecben vannak, később szabadon engedik őket, de sokáig visszajárnak, hiszen ez afféle bázis nekik: ha például nem találnak elég élelmet, ide mindig visszajöhetnek. A rezervátumban jelenleg 26–28 majom él, egy-kettő van köztük, amelyik az emberrel barátságos, és kissé háziállatként viselkedik.
Háromórás sétát teszünk az esőerdőben, de az itt elő jaguárral sajnos (vagy nem is annyira?) nem találkozunk, a nagymacska általában messze elkerüli az embert.


Tukán

Látunk azonban sokféle érdekes gyógynövényt, amit az itt élő törzsek használtak pl. gyomorfájásra, de olyannal is találkozunk, amit gyertyaként lehet használni, illetve, amit bájitalba kevernek. Két indián vezetőnk közül az egyik abból a marau törzsből származik, ahol a férfivá avatás úgy történik, hogy a kezüket huszonkétszer kell beledugni egy olyan kesztyűbe, ami tele van egy speciális fajta termeszhangyával, amelynek a csípése olyan fájdalmas mint a darázsé.


Indián termeszhangyákkal

A mi vezetőnknek 4 évig tartott, amíg férfivá érett! Ezekkel a termeszekkel mi is összeakadunk, de szerencsére senkit sem csíptek meg közülünk. A turistákat piranha-horgászatra is elviszik. A Rio Negro egyik mellékágában vagyunk, itt kb. 30 féle piranha él. Mindenki megpróbálkozik a horgászattal, sikerrel azonban csak vezetőnk jár: ő hármat is fogott.


Piranha

A kifogott halak kb. 15 cm-esek, rettegett fogazatuk jól látszik. A következő este kajmánlesre indulunk, de csak egy kicsi, 3 éves példányt sikerül találni, amit kiemelnek a csónakba, sőt, meg is lehet simogatni, bár nem hiszem, hogy egy vadállat kedveli a simogatást! De a jelszó azonban itt is a következő: mindent a turistáért! Persze, a jól fizető turistáért. A legérdekesebb, amire nem is számítunk, egy lajhár, amely éppen készül átúszni a folyót. Ez végül nem sikerül neki, mert csapatunk kifogja a csapzott állatot, kiviszi a partra, és felteszi egy fára.

Egynapos hajóutunkon meglátogatunk egy kaucsukültetvényt, ahol megmutatják, hogy hogyan vágják meg a kaucsukfát és fogják fel a nedvét, valamint azt is, ahogy utána egy fadarabra tekergetve tűz fölött forgatják, amíg összeolvad egy nagy gombóccá, amit aztán a piacon eladnak. Amazónia a gumitermelés központja. Meglátogatunk egy indián falut is, amelynek házai cölöpökre épültek, ugyanis nagyobb esőzések után a folyó sokszor kiönt a medréből. A falunak kis katolikus temploma és iskolája is van, és természetesen egy bazár is található, ahol kézműves dísztárgyakat árulnak a turistáknak.
Kíváncsiak vagyunk az esőerdőirtás mértékére. A legnagyobb mértékű pusztítás a déli részen történik, ahol az erdő helyén szójaültetvények vannak.

Indián harcos; fotó: Gömöri Eszter
A folyóhoz közelebb eső részeken már egyre több védett nemzeti park található, ahol az erdő irtása szigorúan tilos. Vannak védett indián rezervátumok is, ahová nem tanácsos bemenni. Aki mégis vállalja a kockázatot, csak magára számíthat, felelősséget nem vállalnak érte. Könnyen megtámadhatják, és az is előfordulhat, hogy megölik! A folyó közelében lakik a marau indián törzs is, amelyből egyik vezetőnk származik.
Amazóniában alig van út. Az atlanti part közelében fut egy észak–déli irányú autóút, a rá merőleges kelet–nyugatinak viszont még csak egy kis része épült meg. Közlekedni leginkább csónakkal lehet a folyókon es a mellékágakon, a folyók az év nagy részében bővizűek, így hajózhatók. Másik lehetőség a repülés. Amazónia fővarosában, Manausban repülőtér is található.




A terítéken Brazília! 2. rész – Iguacu, Rio

National Geographic Oline munkatársa első kézből számol be brazíliai útjáról, és próbálja megfogni azokat a változásokat, amelyek e hatalmas országban az elmúlt években végbementek.

Írta: VIDÓ ILDIKÓ
Fényképezte: GÖMÖRI ESZTER


Megérkezünk az Iguacu-vízeséshez! A név a guarani indiánok nyelvén nagy vizet jelent. Az Iguacu kb. 270 kis zuhatagból áll, ami 70 nagyobb egységre osztható. A víz egy 120 millió évvel ezelőtt megszilárdult bazaltplatóról zúdul le, jól látható a felső vulkáni réteg fekete színe, míg alatta fehér mészkő látszik. Először az argentin oldalt nézzük meg, ahova kisvasúttal érkezünk.

Iguacu
Az ezen az oldalon lévő kisváros, Puerto Iguazú lakossága az elmúlt 8 évben 8000-ről 18 000-re nőtt, ami jól mutatja a turizmus fejlődését. A vízesés 1984-ben lett a Világörökség része. Több mint kétezer fafajta és sok száz madárfaj él ezen a vidéken. Itt termelik a jellegzetes mate teát. Ez egy zöld tea, mindenki ezt issza, speciális bögrében, amely mindenhol kapható. A bögre aljába teszik a teafüvet, ráöntik a forró vizet, és egy hosszú szárú, szűrővel ellátott kanállal kavargatják, és azon át szívják fel a teát. A Sheraton szállodalánc megelőlegezte az argentin államnak az infrastruktúra kiépítését (kisvasutat, utakat), ezért cserébe a nemzeti park területén belül ez az egyetlen hotel, amely felépülhetett. A kormány ezt el is fogadta, egy feltétellel: a cég csak argentin munkásokat alkalmazhat. A Sheraton ezt teljesíti is, a jelentkezőket 3 hónapos próbaidőre veszi föl minimálbérért, utána pedig, még mielőtt fizetést kéne emelni, újakat vesz fel.

Egy sétaút vezet végig a vízesés mentén, ezen jutunk el az Ördögtorokhoz, ahol a víz 80 métert zuhan a mélybe. Kicsit lejjebb csónakokba szállhatunk, és ezzel közelítjük meg a vízesést, amennyire csak lehet. Persze mindenki csuromvizes lesz, levegőt is alig kapunk.

A brazil oldalra másnap megyünk. Ezen az oldalon fedezte fel a vízesést egy spanyol kormányzó 1542-ben. Először Santa Mariának nevezték el, de később az eredeti indián név maradt meg. Innen lehetőség van egy negyedórás helikopterezésre, amelynek keretében fölülről, a maga teljességében csodálhatjuk meg a zuhatag-rendszert.

A vízesés-rendszer helikopterről

Rio de Janeiróba repülünk! A portugálok 1515-ben érkeztek ide a Guanabara-öbölbe, amiről azt hitték, hogy egy folyótorkolat, s mivel január volt elnevezték Rio de Janeirónak, azaz Január folyónak. Más források szerint a portugálok okosabbak voltak annál, hogy ne lássák, hogy nem egy folyóhoz érkeztek, és az eredeti név Ria de Janeiro volt, ahol a ria öblöt jelent; a név azonban később elferdült.
Rio a Föld egyik legszebb fekvésű városa. A Corcovadóról vagy a Cukorsüveg hegyről letekintve lenyűgöző látvány tárul elénk a sok kisebb öböllel, félszigettel, szigettel, dombokkal, és a mindezeken elterülő hatalmas várossal.

Rio a Föld egyik legszebb fekvésű városa

Kb. 6 millió ember él ebben a metropolisban, az itt születteket kariókáknak nevezik. A kariókák sokféle nép keverékei, indiánok, feketék, portugálok és más fehér emberek, akik megfordultak errefelé. A kariókák igencsak különböznek más brazil nagyvárosban, pl. a Sao Paulóban élő emberektől, akik állandóan csak dolgoznak. Itt Rióban az emberek bohémek, vidámak, kedvesek, barátságosak, és az élet élvezete sokkal fontosabb számukra, mint a munka. Egy megfogalmazás szerint a riói kariókák 15 és 39 év közöttiek, és az a szokásuk, hogy munka előtt, után vagy helyett a strandra mennek.
Nézzünk bele egy kicsit a város napos oldalába! Meglátogatjuk a Karnevál színhelyét.

Strand

A Riói Karnevál ugyanúgy hamvazószerda előtti hétvégén van, mint itthon a busójárás. A Szambadrom egy speciális stadion, ahol 16 szamba iskola vonul fel egy 650 méter hosszú kifutón, a zsűri és a nézőközönség lelátója előtt. Az iskolák majdnem egy évig készülnek a versenyre, 4–5000 résztvevővel. A vonuló csoportokat allegorikus kocsik is követik, amelyeket maguk a résztvevők húznak. A résztvevők sokszor a favelák lakói közül kerülnek ki, akik néha évekig gyűjtik a pénzt, hogy ki tudják fizetni a kosztümöt és díszleteket. Minden iskolának saját koreográfusa, díszlettervezője, ill. énekese van. Az iskolák saját dalt írnak a karneválra, amit a rádió már a verseny előtt is sugároz, így a nézők már velük együtt éneklik a dalokat. A verseny véresen komoly, hiszen a győztes iskola nagy összeget kap, amiből a következő évben tud készülni. Egy-egy iskola felvonulása 65–80 perc lehet. 40 tagú zsűri pontozza a teljesítményt; a szempontok között van a választott téma, az ének és az előadásmód.

A karnevál péntek este indul a gyermek szambaiskolák felvonulásával, szombaton jönnek a másod osztályú iskolák, végül pedig az első osztályúak. A tomboló tömegben pedig folyik a cachaca (cukornádból készült pálinka), és a caipirinha (az ebből készült koktél, ami úgy készül, hogy lime-ot összetörnek a pohárban, cukrot és jeget tesznek rá, majd felöntik cachacával). Mi is kapunk egy kis ízelítőt, egy mini karneváli bemutatót abban az épületben, ahol a díszletek és a kosztümök készülnek. Megkóstoljuk a helyi koktélt is, és együtt táncolunk, vonulunk és fényképezkedünk a táncosokkal.

Másnap a város sötét oldalát látogatjuk meg. A lakosság 20%-a lakik favellákban. A dombokra és völgyekbe épült Rio magaslatain húzódnak a szegénynegyedek. Mintegy 750 favella van, ezek közül kb. 500 drogkereskedésből él. Az első favella, amit meglátogatunk, a Rocinha, is ilyen. A turistákat nem bántják, főleg, ha szervezett csoportban érkeznek, mivel pénzt hoznak a közösségnek, hiszen vásárolnak az asszonyok által készített és kínált kézműves termékekből, láncokból, táskákból. Maguk között azonban nagyon szigorú törvények uralkodnak Aki lop, levágják a kezét, a drogkereskedők között pedig a gyilkosság sem ritka. A favellában csak egy utca van, ezen tudnak kocsik is haladni; a többi csak sikátor, ahova csak a gyalog lehet bemenni. Rocinha egyfajta állam az államban. Saját közigazgatási rendszerük van, valamint saját iskola, bank, tévé- és rádiócsatorna, illetve újság működik. A favella maga szervezi meg az utcák takarítását, a szemét szállítását, stb. Sajnos, a szemét elszállítása még nem tökéletes, mindig több termelődik, mint amennyit elszállítanak. Nemcsak a legszegényebbek, hanem alsó középosztálybeli emberek is élnek itt. Sétánk során találkozunk a másnapi polgármester-választás egyik jelöltjével, aki támogatni akarja a favellákat; ezért nagy tömeg kísérte és éljenezte.

Riói favella


A második favella neve Canoas, jóval kisebb, és itt nem foglalkoznak droggal. Egy, a közelben lakó gazdag ember alapította az itt lévő iskolát azért, hogy az itteni gyerekekből ne utcakölykök legyenek; a favellából azonban ritkán jut el gyerek az egyetemig. A favellák sokszor a leggazdagabb negyed közelében vannak, mert az itt élő jómodú réteg a ház körüli munkákra alkalmazza a nyomornegyed lakosait. A tengerpartot azonban nem lehet kisajátítani, az mindenkié. Amikor a Sheraton szállót építettek a part közelébe, a szálloda lezárta az előtte lévő tengerparti részt, a favella pedig beperelte és meg is nyerte a pert!

Pelé is a favellából tört ki, és 1950-ben meghódította a világot. A Maracana stadionban a sok híres futballista között díszhelyen láthatjuk Pelé lábnyomát! A világ nagy játékosai között az öltöző felé vezető folyosón Puskás neve is szerepel.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése